A béka és a vihar
Egy tóparton élt Benő, a kis zöld béka, akinek különleges képessége volt: mindig megérezte, ha vihar közeledett. A többi állat is jól tudta ezt és amikor Benő elkezdett brekegni és a vízbe csobbanni, mindenki felkészült a rossz időre.
A tó környékén azonban hosszú szárazság köszöntött be. Napról napra csak sütött a nap és a tó vize lassan apadni kezdett. Benő nagyon unatkozott, hiszen nem volt vihar, amit előre jelezhetett volna. Így kevesebb figyelmet kapott a többiektől.
– Senki sem törődik velem... – gondolta szomorúan Benő.
– Ha legalább egy kis vihart jósolhatnék!
Egyik reggel Benő elhatározta, hogy kitalál egy vihart. Hangosan brekegni kezdett és nagyot csobbant a vízbe. A szarvasok, nyulak, madarak mind összegyűltek.
– Vihar közeleg! – kiáltott Benő izgatottan.
A többiek gyorsan menedéket kerestek, de a nap továbbra is ragyogott az égen. Semmi eső, semmi szél.
Nap végén a többiek csalódottan tértek nyugovóra.
Másnap Benő újra próbálkozott. És harmadnap is. A többi állat egy idő után már csak legyintett:
– Már megint Benő a viharral! – mondták és nem vették komolyan.
Egyik nap azonban Benő érezte, hogy most valóban vihar közeleg. Hangosan brekegni kezdett:
– Vihar jön, gyorsan, bújjatok el!
De senki sem figyelt rá. A mókusok tovább gyűjtögettek, a nyulak a réten legelésztek.
Nemsokára dörgés hallatszott és nagy cseppek kezdtek hullani az égből. A szél felerősödött és a tó hullámai vadul csapkodni kezdték a partot. Az állatok riadtan szaladtak menedéket keresni.
Amikor a vihar végre elült, a nap lassan előbújt a felhők mögül. Benő szégyenkezve gubbasztott egy nádcsomó tövében.
– Tudjuk, hogy szeretsz segíteni – mondta neki a bölcs bagoly –, de mivel többször is hamis riadót fújtál már senki sem hitt neked.
Benő szomorúan bólintott. Megértette, hogy túlzásba vitte a figyelem keresését és megbánta a hamis jóslatokat. Megfogadta, hogy ezentúl csak akkor jelez, ha tényleg vihar jön.
A következő napokban a békák újra vidáman ugrándoztak a tóban és Benő türelmesen várt a következő valódi viharra, tudva, hogy a bizalom visszaszerzése időbe telik.
Tanulság: Ha túl sokszor mondasz valótlanságot, amikor igazán szükség lenne rád, már nem fognak hinni neked. Az igazság mindig fontosabb, mint a figyelem.
Korábbi mesék
A béka és a vihar
Egy tóparton élt Benő, a kis zöld béka, akinek különleges képessége volt: mindig megérezte, ha vihar közeledett. A többi állat is jól tudta ezt és amikor Benő elkezdett brekegni és a vízbe csobbanni, mindenki felkészült a rossz időre.
A tó környékén azonban hosszú szárazság köszöntött be. Napról napra csak sütött a nap és a tó vize lassan apadni kezdett. Benő nagyon unatkozott, hiszen nem volt vihar, amit előre jelezhetett volna. Így kevesebb figyelmet kapott a többiektől.
– Senki sem törődik velem... – gondolta szomorúan Benő.
– Ha legalább egy kis vihart jósolhatnék!
Egyik reggel Benő elhatározta, hogy kitalál egy vihart. Hangosan brekegni kezdett és nagyot csobbant a vízbe. A szarvasok, nyulak, madarak mind összegyűltek.
– Vihar közeleg! – kiáltott Benő izgatottan.
A többiek gyorsan menedéket kerestek, de a nap továbbra is ragyogott az égen. Semmi eső, semmi szél.
Nap végén a többiek csalódottan tértek nyugovóra.
Másnap Benő újra próbálkozott. És harmadnap is. A többi állat egy idő után már csak legyintett:
– Már megint Benő a viharral! – mondták és nem vették komolyan.
Egyik nap azonban Benő érezte, hogy most valóban vihar közeleg. Hangosan brekegni kezdett:
– Vihar jön, gyorsan, bújjatok el!
De senki sem figyelt rá. A mókusok tovább gyűjtögettek, a nyulak a réten legelésztek.
Nemsokára dörgés hallatszott és nagy cseppek kezdtek hullani az égből. A szél felerősödött és a tó hullámai vadul csapkodni kezdték a partot. Az állatok riadtan szaladtak menedéket keresni.
Amikor a vihar végre elült, a nap lassan előbújt a felhők mögül. Benő szégyenkezve gubbasztott egy nádcsomó tövében.
– Tudjuk, hogy szeretsz segíteni – mondta neki a bölcs bagoly –, de mivel többször is hamis riadót fújtál már senki sem hitt neked.
Benő szomorúan bólintott. Megértette, hogy túlzásba vitte a figyelem keresését és megbánta a hamis jóslatokat. Megfogadta, hogy ezentúl csak akkor jelez, ha tényleg vihar jön.
A következő napokban a békák újra vidáman ugrándoztak a tóban és Benő türelmesen várt a következő valódi viharra, tudva, hogy a bizalom visszaszerzése időbe telik.
Tanulság: Ha túl sokszor mondasz valótlanságot, amikor igazán szükség lenne rád, már nem fognak hinni neked. Az igazság mindig fontosabb, mint a figyelem.