A Korall-öböl mélyén, egy színes tengerirózsa takarásában élt egy kis bohóchal, akit Bubinak hívtak. Bubi volt az egyik legkisebb a haliskolában, ahová mindenféle tengeri élőlény járt – angolnák, ráják, csikóhalak és sokféle színpompás halacska.

Bubi csendes volt és visszahúzódó. Szeretett tanulni, figyelni, és különösen jó volt a rejtőzködésben. De mivel más volt mint társai – kisebb, halkabb és kissé félénk –, néhányan gyakran csúfolták őt.

– Nézd már, mekkora uszonya van! Mint egy vízcsepp! – nevetett rá a rája.

Olyan kicsi vagy Bubi, hogy még egy buborék is nagyobb nálad! – csipkelődött az angolna.

Bubi ilyenkor csak lehajtotta a fejét, és elbújt a legközelebbi korall mögé. Senki sem állt ki mellette. Egészen addig a napig, amikor valami megváltozott.

Az iskolában új tananyag következett: az együttműködés. A tanító, egy bölcs teknős volt, aki egy feladatot adott nekik: párokban kellett egy sötét barlangon...